2011. augusztus 26., péntek

Adatok az Érsemjéni Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán Emlékmúzeum történetéhez


Érsemjén története nem emelkedik ki a sorsfordító történelmi eseményekhez köthető magyar települések története közül. Mégis elmondhatjuk, hogy az itt született, nevelkedett három rendkívüli személyiségen keresztül Érsemjén neve is örökre beíródott az egyetemes magyarság kultúrtörténetébe. Nem véletlen hát, hogy részben hálából, részben nemes büszkeségből a semjéniek igyekeznek méltó emléket állítani nagy szülötteiknek.
Az 1907-es szoboravató ünnepség
            A neves semjéniek kultuszának ápolása már a XIX. század második felében megkezdődött a Kazinczy emléktáblák és az emlékobeliszk felállításával. A folyamat folytatódott a XX. században Kazinczy szobrának 1907-es felavatásával, majd hosszú szünet után az 1990-es években új lendületet vett.
            Bár az igény már korábban megformálódott rá, egy semjéni Kazinczy emlékhely kialakítására csak az 1989 decemberében bekövetkezett rendszerváltást követően nyílott lehetőség. A kommunista rezsim évtizedeiben ugyanis egy ilyen kezdeményezés könnyen politikai ellenállást válthatott volna ki a helyi, de akár a felsőbb autoritások részéről is.
Az egykori református fiúiskola 1991-ben
A Kazinczy kiállítás 1991-ben
Az 1990-es évek elején megteremtődtek tehát egy emlékszoba kialakításnak adminisztratív lehetőségei, sokkal kevésbé az anyagi feltételek. Elsősorban helyet, otthont kellet találni a kiállításnak. Több szempontból is az egykori református fiúiskola épülete tűnt logikus választásnak. A rendszerváltást megelőző években szolgálati lakásként működött, egykori lakói pedagógusok voltak, akik a ’89-es események után elköltöztek a faluból. Mivel az épület az emlékszoba alapításának idején állami, azaz önkormányzati tulajdonban volt illetve figyelembe véve, hogy a gyűjtemény kialakításában az önkormányzat is részt vállalt (ekkor a községnek már magyar polgármestere volt) teljesen ésszerű döntés volt az üresen maradt épület ez irányú hasznosítása. Ezenkívül más érv is a fiúiskola mellett szólt: az épület mindössze néhány méterre található Kazinczy mellszobrától, így a szobrot meglátogatók könnyen átfáradhattak a szomszédos épületbe. Ebben a korszakban a múzeumnak nem volt állandó nyitva tartása, kulcsait a református lelkész őrizte, aki az igen közel fekvő parókiáról akár láthatta is, ha látogatók érkeztek. Az átvétel idején az épület meglehetősen rossz állapotban volt, a kiállítás kialakítása előtt (önkéntes munkával) fel kellett újítani. Nem álltak rendelkezésre múzeumi tárlók sem, ezért az iskolából hoztak át néhány asztalt, hogy ezekre az összegyűjtött kiállítási anyag egy részét elhelyezhessék. Adományként egy szecessziós stílusú almárium is a gyűjteménybe került, amely szintén a kiállító teremben került elhelyezésre.
A kiállítás létrehozói a helyi általános iskola pedagógusai voltak, akik közül ki kell emelnünk Nagy Katalin és Tarr Erzsébet magyar szakos tanárnők nevét, akik a gyűjtő és szervező munkából oroszlánrészt vállaltak. Az 1991-ben kialakított gyűjtemény tematikai szempontból három csoportra osztható: Kazinczy élete, munkássága és emlékének ápolása. A kiállítás szöveges magyarázatok nélkül, képeken és dokumentumokon keresztül mutatta be Kazinczy Ferenc életének fontos momentumait. A dokumentumokat néhány, Kazinczyt illetve szülőházát ábrázoló festmény és grafika egészítették ki. A festmények alkotói Niederkorn János székelyhídi (Kazinczy öregkori portréjának és szülőházának megfestője) és Csűri Katalin érmihályfalvi (egy Kazinczyt fiatalon ábrázoló portré alkotója) amatőr festők. Lényegesnek tartjuk felhívni a figyelmet, hogy a korabeli lehetőségek, a technikai fejlettség szintje és főképp az anyagi források hiánya nem tették lehetővé egy gazdagabb, korszerűbb kiállítás létrehozását. Szintén említésre méltó tény, hogy Kazinczy személyes tárgyai az anyaországban maradtak, érsemjéni tartózkodásának pedig sajnálatos módon nem maradtak tárgyi emlékei.
Az emlékszobában került elhelyezésre Kazinczy szülőházára (Bossányi Ferenc 1931-ben lebontott kúriájára) 1859-ben elhelyezett gránit emléktábla is, amely az előzőleg a református templomban várta, hogy újra nyíltan hirdethesse a nyelvújító semjéni kötődését.
Az emlékszoba hivatalos átadására 1991. augusztus 25-én, a negyedik érsemjéni Kazinczy emlékünnep alkalmával került sor. Az első emlékünnep megrendezésére születésének centenáriumán (1859), a másodiknak mellszobrának avatása kapcsán (1907), míg a harmadik megszervezésére halálának centenáriumán (1931) került sor. Az emlékszoba és majd a későbbi kiállítások kezelésének szerepét is Érsemjén Önkormányzata vállalta fel.
Nem kellet sokat várni a szintén semjéni Fráter Lóránd emlékszobájának felavatására. Fráter, az egyik legkiválóbb és legismertebb magyar nótaszerző tulajdonképpen huszártiszt volt, de nevét mára már teljesen a nóták világához kötik. Az ő emlékkiállítása is a református fiúiskolába került, a Kazinczy emlékszoba szomszédságába. Kezdetben, a fráter emlékszoba gyűjteménye igen szerény volt, azonban az évek folyamán, a kutatások elmélyülésével, folyamatosan bővült. A Fráter-kiállítás gerincét is az életéhez köthető dokumentumok, fényképek alkotják, ehhez járulnak hozzá a valószínűleg az 1928-as amerikai koncertkörút alkalmával készült, Fráter nótáit és énekhangját őrző gramofonlemezek. Az emlékszoba északi falára került az eredetileg (1942-ben) Szamosújváron, a huszárlaktanya falán, Fráter Lóránd emlékére elhelyezett emléktábla, mely később eltűnt. 1992-ben talált rá Tolnay Tibor, nagyváradi festőművész, aki a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak adta át. Így 1994. december 4-én sor kerülhetett az emléktábla és az emlékszoba együttes felavatására.
2004-ben az érsemjéni református gyülekezet visszakapta az addig önkormányzati tulajdonban lévő fiúiskola épületét, amely több mint egy évtizeden át otthont adott az emlékszobáknak. Ezért a kiállításoknak új épületet kellett keresni. Szempont volt, hogy az új épület szintén a falu központjában legyen. Érthető, hogy a választás az akkor nemrégen elhunyt Moț Augustin házára esett, amely amellett, hogy központi fekvésű, egyike a falu legpatinásabb épületeinek. 2004-ben Érsemjén Önkormányzata megvásárolta a műemlék értékű kúriát és megkezdte a felújítási munkálatokat.
Annak ellenére, hogy telekkönyvi adatokkal jelen pillanatban még nem alátámasztható, Kazinczy Ferenc leírásai alapján úgy tűnik, hogy az épületet eredetileg Bossányi János, Kazinczy nagyapjának bátyja birtokolta. Később a Kazinczyakkal rokon Krajnik Ödön birtokába került, majd 1917-től Schell Bauschlatt Ferenc vásárolta meg, akitől 1920-ban Roxin Tivadar birtokába került. Ezért emlegetik a helyiek még ma is Roxin-kúriaként. Roxintól vette meg az épületet a már említett Moț család, végül az önkormányzat.
Az új székhely átadására 2005 áprilisában került sor. Az alkalomra Csorba Terézia tanárnő, több éves kutatás eredményeit felhasználva, értékes dokumentumokkal bővítette ki a Fráter Lóránd kiállítást, létrehozva egy új emlékszobát is, amelyik a bővebb Fráter család történetével és kiemelkedő személyiségeivel foglalkozik.
1929-ben, szintén Érsemjénben született a kárpát-medencei magyarság XX-XXI. századi történetének egyik legemblematikusabb személyisége, Csiha Kálmán. Az elveiért börtönt is vállaló református lelkipásztor 1990-2000 között Erdély püspöke volt, majd kortárs prófétaként járta a világon szétszóródott magyar közösségeket, hirdetve Isten igéjét, ápolva a magyar érzelmeket. 2007 novemberében Teremtője magához szólította, földi maradványait Marosvásárhelyen helyezték végső nyugalomra. Néhány hónap múlva szülőfaluja (a Csiha család, különösen Nagyné Csiha Emese hathatós segítségével) emlékszobát rendezett be számára a Bossányi-kúria egykori ebédlőtermében. Az átadó ünnepségre 2008 augusztus 24-én került sor, a tízedik falunapi rendezvénysorozat részeként. A kiállítás a falakon elhelyezett tablókon keresztül, képekkel illusztrálva, szöveges magyarázatokkal ellátva vezeti végig a látogatót Csiha Kálmán életének fontos momentumain. A falakon elhelyezett tárlók számos személyes kötődésű tárgyat tárnak az érdeklődők elé. A kiállítás eszmei szempontból legbecsesebb darabjai Csiha első lelkészi palástja, díszmagyarja, illetve a Szentírás, melyre a püspöki esküt tette.
A Csiha Kálmán emlékszoba felavatásával Érsemjén mindhárom rendkívüli szülöttének sikerült emléket állítani. Érdemes megemlíteni, hogy 2009 augusztus 23-án Fráter Lórándnak, míg december 21-én Csiha Kálmánnak is szobrot emeltek szülőfalujuk központjában, a Kazinczy szobor közelében.
Természetesen ezzel az emlékszobák története nem zárult le. 1991-től Érsemjén Önkormányzata, erejéhez mérten, igyekszik az emlékhelyet nem csak fenntartani, de folyamatosan fejleszteni is. 2005-ben a helyi képviselőtestület határozatot hozott, miszerint a község mindenkori könyvtárosa köteles biztosítani az emlékszobák nyitva tartását és a látogatók számára az idegenvezetést. Így a látogathatóság régi problémáját sikerült orvosolni. 2009 újabb mérföldkő az intézmény történetében, hiszen ekkor kapta meg a működési engedélyét a romániai Kulturális Minisztériumtól, így hivatalosan is emlékmúzeum lett. Hivatalos neve Érsemjéni Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán Emlékmúzeum. A következő év őszén több, partiumi múzeummal együtt az interneten is publicitást kapott. Weboldal készült, amely a semjéni múzeumot is ismerteti, így a távolról érkezőknek jóval egyszerűbb lett a múzeum felkeresése (www.partiumimuzeumok.ro).
Szintén 2010-ben a Tiszta Formák és az Eurotrans alapítványok támogatásával lehetőség nyílott két terem világítástechnikai fejlesztésére. A Tiszta Formák Alapítvány a már húsz éves Kazinczy emlékkiállítás cseréjére is nyújtott anyagi támogatást, azonban ennek kivitelezésére csak 2011-ben kerülhetett sor. Az új kiállítás megvalósításában rendkívüli segítséget nyújtott a Kazinczy Társaság, a sátraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum illetve a Magyar Nyelv Múzeuma. Az avatóünnepségre 2011 augusztus 22-én került sor.
A kutatási tervek között szerepel annak bizonyítása, hogy a múzeum épülete azonos Bossányi János egykori kúriájával. A további tervek közül megemlítjük az épület állagmegőrző munkálatainak elvégzését (elsősorban a tetőzet és az eresz javítása), a kiállítások további korszerűsítését, illetve a múzeum népszerűsítését.